Módosult a lakásrendelet, kilátásban a vállalkozói bérlakás

A honvédségi lakásellátás kérdőjelei

2005.05.04.

Kár lenne tagadni: a hivatásos katonákat toborzó tisztek még tíz évvel ezelőtt sem azt hangsúlyozták, hogy "most jó lenni katonának”, hanem azt, hogy ha befejezted tanulmányaidat a katonai tanintézetben, akkor az új beosztásoddal a katonai karrier startvonalára kerülsz, és ráadásul két-három éven belül lakást is kapsz. A lakáshelyzet azonban napjainkban gyökeresen megváltozott.

"A szolgálati lakásjuttatás - pontosabban a lakhatási támogatásként adott HM-rendelkezésű bérlakás - bármilyen vonzó volt, fokozatosan, a jövő évtől kezdve még erőteljesebben csökken, illetve módosul a lakhatási támogatás rendszere - tudtuk meg Both István nyugállományú ezredestől, a HM infrastrukturális főosztály lakásfelügyeleti osztályának vezetőjétől. Az elismert lakásügyi szakember három évtizedes tapasztalatai birtokában - munkatársaival együtt - a HM kollégiumi ülésén (2003 decemberében) körvonalazott lakásellátási rendszer reformjának jogszabályi előkészítésén fáradozott.

Első ütemben most azok a jogszabály-módosítások és rendeletek készültek el, amelyek a Honvédelmi Minisztérium rendelkezése alatt lévő lakások és helyiségek bérletéről, elidegenítéséről, valamint a lakhatási támogatás módosításáról szólnak.

A rendelet - amely ez év augusztusában lépett hatályba - rövid távú célkitűzésekhez igazodva elsősorban a haderő-átalakítás lakhatási feladatait közvetlenül és rugalmasan támogatva az albérleti díj hozzájárulással, valamint a kölcsönnyújtással kapcsolatos módosításokat és kiegészítéseket tartalmazza. A jelenlegi szabályokhoz képest szigorítást - az egyenlő elbánás és az esélyegyenlőség elvének, valamint a rászorultsághoz igazodó támogatás követelményének megfelelően - a legszükségesebb mértékben csak ott alkalmaz, ahol az feltétlenül indokolt.

Both István elmondta, hogy az új lakásrendelet módosításának fontos előzménye volt a hivatásos és szerződéses állományú katonák jogállásáról szóló törvény (a Hjt.) módosítása, hiszen a három éve hozott törvény ide vágó rendelkezései értelmében - a honvédelmi érdekeknek megfelelően - az állomány tagja a szolgálati helye szerinti településen vagy annak vonzáskörzetében köteles lakni. A lakó- és tartózkodási hely megválasztásának mint alkotmányos jognak a korlátozása az intézményi oldalon elhelyezési kötelezettséget keletkeztet; ennek megfelelően a hivatásos és szerződéses tiszt, tiszthelyettes főszabályként a szolgálati helye szerinti településen vagy annak vonzáskörzetében részesülhetett lakhatási támogatásban.

Az eddigi tapasztalatok ugyanakkor azt mutatták, hogy ez a megoldás a lakhatási támogatás nem minden elemét érinti. Ezt a helyzetet kívánta orvosolni a rendelet 2. §-a, amely az albérleti díj hozzájáruláshoz és a munkáltatói kölcsönnyújtáshoz kapcsolódóan a vonzáskörzet meghatározását racionálisan, a távolság és az utazási idő alapulvételével terjeszti ki. A rendszer merevségét oldva szakít a jelenlegi megoldással, és a lakásgazdálkodási körzetet nem azonosítja a vonzáskörzettel, hanem az előbbit az utóbbi részévé teszi.

A honvédségi lakáshelyzetkép különösen az utóbbi két évben sokat javult, hiszen nemcsak a fővárosban, hanem Tatán, Egerben vagy Veszprémben is igen jó minőségű szolgálati lakások épültek és az ötéves lakásprogram részeként a honvédségi költségvetésben eddig volt - ha nem is elegendő - pénz a lakásvásárlásokra is. A költségvetési törvény megszigorító intézkedései ennek a lakásprogramnak a folytatását már a jövő évben nem teszik lehetővé, s joggal merül fel a kérdés: a honvédelmi tárca honnan teremt elő százmilliókat a haderő-átalakítás során is megnövekedett lakhatási támogatásokra?

A költségvetési törvény rendelkezései szerint az év elejétől a Honvédelmi Minisztérium lehetőséget kapott arra, hogy a feleslegessé vált ingatlanjait is az ÁPV Rt. közbeiktatása nélkül maga próbálja eladni. Ez a privatizációs folyamat elkezdődött, de a lakáscélokra fordítható jelentős összeg lesz rövidesen a 369 - elsősorban a fővárosi - szolgálati lakás elidegenítése során kapott pénz is - mondta Both István, miközben elővette azokat a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal észrevételeit tartalmazó iratokat, amelyek nyomán sor került a honvédségi lakásgazdálkodás, különösen a lakás elidegenítési gyakorlatának felülvizsgálatára. (Az egyik jogos észrevétel az volt, hogy például Budán jó néhányan igen nyomott árakon jutottak hozzá a tízmilliókat érő honvédségi lakásokhoz.)

A HM-lakásrendelet módosítása után nemrégiben döntés született arról, hogy a fővárosban megvásárlásra kerülhetnek Budán az Ezredes utcai lakótelep és Újpesten a Flottilla kis lakótelep HM-rendelkezésű bérlakásai. Ez a háromszáz jó minőségű lakás - a kormányzati elvárásokkal összhangban - azonban már a megemelt áron kerül eladásra. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a korábbi lakásvásárláshoz viszonyítva a lakóknak átlag 70 százalékkal többet kell fizetni a nagyobb értékű lakásokért. Egy 20 millió forint értékű budai lakás vételára például 8,6 millió forint lesz! Az árengedmény a lakó huszonöt évnél hosszabb időtartalmú szolgálati jogviszonya esetén is csak 15 százalék. A vállalt határidő előtt történő egyösszegű kiegyenlítés esetén azonban akár 40 százalékkal is csökkenhet a lakás vételára.

A haderő-átalakítás során más helyőrségbe került, lakástulajdonnal már rendelkező hivatásos tisztek számára jó hír, hogy a lakásellátási reform életkortól függetlenül lehetőséget biztosít a hárommillió forint munkáltatói kölcsön és akár négymillió forint vissza nem térítendő lakhatási támogatás igénybevételére. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a Nagyorosziból Győrbe kerülő hivatásos tiszt ha eladja a már megvásárolt szolgálati lakását, az egyéb feltételek megléte esetén összesen hétmillió forint támogatást kaphat egy győri lakás megvásárlásához.

Egy miniszteri utasítás végrehajtása során a lakhatási támogatásra biztosított összeg 30 százaléka azoknak lett fenntartva, akik a haderő-átalakítás során másik helyőrségben lévő alakulathoz kerültek. Ez év első felében összesen 235 fő kapott a honvédségtől munkáltatói kölcsönt, amelyet kamat nélkül, maximum 35 év alatt kell legalább havi 3000 Ft-os részletenként visszafizetni, 35 hivatásos katona pedig vissza nem térítendő lakhatási támogatásban részesült. Jellemző, hogy a munkáltatói kölcsönt igénylők többsége, összesen 106 fő hivatásos tiszthelyettes volt, de a szerződéses tisztek, tiszthelyettesek közül is 11 fő kapott munkáltatói kölcsönt. (Ez utóbbiak már öt éve vannak "angyalbőrben”, és aláírták az újabb öt évre szóló szerződést is.) Az évközi költségvetési megvonások mellett ez évben még valószínű, hogy elegendő pénz van a lakhatási támogatásra, de a jövő évre a honvédségi tárcát is érintő megszorítások miatt 2,5 milliárd forint helyett csak 1 milliárd forintot tartalmaz a 2005. évi költségvetési törvénytervezet.

A lakásrendelet módosítása során - annak révén, hogy a jogosultságot elszakítja a lakásigényléstől - kedvezően alakult az albérleti hozzájárulási díj igénybevétele is. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Pécsről Tatára kerülő tiszt akkor is igénybe veheti az albérleti díjat, ha az új helyőrségben nem adta be a lakásigénylési kérelmét, mert továbbra is megtartotta a pécsi lakását.

Both István végül elmondta, hogy az albérleti díj hozzájárulás a tekintetben is előremutató, hogy az lényegében a kormányzati lakáspolitika által megcélzott, a civil szféra gazdasági erejének bevonására törekedő vállalkozói bérlakásellátás előfutárának tekinthető. Abban az esetben, ha a tárca a későbbiekben nem az egyén részére fogja közvetlenül nyújtani a támogatást, hanem annak összegét a bérlakásokat üzemeltető gazdasági társasághoz juttatja el - e módon az egyén lakhatását közvetett úton támogatva -, a szolgáltatás megrendelőjeként lép fel. A kormányzati elképzelések szerint a nemzeti lakásprogram keretében az állami, önkormányzati forrásokból történő beruházás útján megvalósuló bérlakásellátást a gazdasági szféra által létesített és üzemeltetett lakásokhoz nyújtott lakbér-hozzájárulás váltaná fel.

De az új tervek között szerepel a vállalkozók által épített lakásoknak a honvédség által történő lízingelése is. Ez még kedvezőbb lenne, mint a bérlakások fenntartásához nyújtott honvédségi támogatás, hiszen öt vagy tíz év után a lízingelt honvédségi lakást kedvező áron meg is vehetné a lakója.

A rendelet szigorítja a HM-rendelkezésű lakásra való jogosultság feltételeit az "egy személy (család) - egy lakás” alapelvének megfelelően. A rendelet hatálybalépését követően nem lesz teljesíthető a HM-rendelkezésű lakás iránti igény akkor sem, ha nem a kérelmező, hanem annak házastársa (élettársa) részesült korábban magántulajdonú lakás megszerzéséhez a honvédelmi szervtől munkáltatói kölcsönben vagy vissza nem térintendő juttatásban.

A gyakorlati tapasztalatok szerint a megfelelő elhelyezésre nem jogosult jogcím nélküli lakáshasználó által fizetendő - a lakásból történő kiköltözésre ösztönző, illetőleg kényszerítő - használati díj jelenlegi mértéke kellően hatékony szankciót nem jelentett. A rendelet 10. §-a e nemkívánatos helyzeten változtat azzal, hogy a használati díj mértékét a korábbi többszörösére emeli.

A HM-kollégium ülésén hozott döntés szerint az. ún. többpólusú lakásellátási rendszert kisebb korrekciókkal fenn kell tartani. Ennek eredményeként a lakásbérlet tartama mint fő rendező elv változatlan marad. A lakáselidegenítés tekintetében fő szabályként csak a honvédelmi szerv állományába már nem tartozó, pályájukat méltó módon befejező vagy ahhoz közel álló, és ennek folytán határozatlan időtartamú bérleti szerződéssel rendelkező személyek számára lehetséges a lakásuk megvásárlása. Az összehasonlító elemzéssel kidolgozott új elidegenítési szabályok a más tárcák által alkalmazott szabályozókhoz viszonyítva ugyanakkor - a kormányzati elvárásokkal összhangban - összességében a szigorítás és a tárca lakáscélú bevételeinek növelése irányába hatnak. A változtatások azonban nem öncélúak: a várható növekedő elidegenítési bevételeket a tárca változatlanul lakhatási támogatási célokra kívánja felhasználni.