Alig pár hete érkezett haza az MH Tartományi Újjáépítési Csoport (MH PRT) ötödik váltása és megtörtént visszafogadó ünnepségük is. Az egészségügyi vizsgálatok és pszichológiai visszaillesztő program után mindenki megérdemelt szabadságára távozott. Nem is igazán a pihenés miatt, hanem, hogy végre a családnak és a rég nem látott barátoknak meséljen élményeiről, a tábori életkörülményekről és arról távoli világról, ahol hat hónapot töltött.

Emlékeiről és szakmai tapasztalatairól kérdeztem Boldizsár Gábor alezredest, az MH Civil-katonai Együttműködési és Lélektani Műveleti Központ (MH CKELMK) parancsnokát, aki az MH PRT ötödik váltásának parancsnok-helyetteseként szolgált.


Milyen érzésekkel tért haza? Szakmailag milyen nehézségekkel kellett megküzdenie?

Természetesen nagy öröm volt hazatérni Úgy gondolom mindenki számára tanulságos volt az elmúlt időszak. Ebben a hat hónapban a szakterületek közösen, együttes erővel dolgoztak a misszió sikeréért. Mélységében láthattunk bele egymás tevékenységébe és küzdöttük le közösen a nehézségeket. Szakmailag mindenképpen eredményesnek ítélem a munkánkat. Annak ellenére, hogy ez már a harmadik misszióm volt, egészen másfajta, az előzőektől merőben eltérő kihívást tartogatott a számomra. Alapvetően a CIMIC és PSYOPS szervezeti elemek tartoztak a felelősségi körömbe. Teljesíthető feladatok voltak, hiszen jó szakállománnyal dolgozhattam együtt és nagy segítségemre volt a Magyarországról kapott szakmai háttértámogatás is.

Milyen változtatásokat és sikereket könyvelhet el az ötödik váltás?

Több olyan eredményről is beszámolhatok, amelyekre büszkék lehetünk Először azt a fontos momentumot említeném meg, hogy megjelent Baghlan tartományban az ENSZ Afganisztáni Segítségnyújtó Missziója (UNAMA), amellyel komoly és hatékony, egymást erősítő kapcsolat alakult ki. Tudni kell, hogy a magyarok által felügyelt tartományban nagyon kevés a segélyszervezet és sokszor csak a kontingens volt, aki segítséget tudott nyújtani a rászorulók számára. A másik ilyen akció, a választási regisztráció sikeres lebonyolítása volt, amely talán meghatározza Afganisztán további sorsát és hozzájárul jövőbeni stabilitáshoz. Ehhez kapcsolódik, habár sajnálatos módon a tartomány biztonsági helyzete nem javult, de egyes helyi biztonsági szervekkel sikerült még hatékonyabban együttműködnünk.
A kint megtapasztalt pozitívumok és negatívumok alapján kell-e változtatni, és ha igen, akkor miben az itthoni CIMIC- és PSYOPS-felkészítések menetén?

Az elsődleges és a legfontosabb, hogy minden katonának képesnek kell lennie önmaga és társai megvédésére. A szakmai felkészítés időszakában olyan oktatók és mentorok tartsanak előadásokat és vezessék a begyakorlást, akik megfelelő tapasztalattal és ismeretátadó képességgel rendelkeznek. A megtörtént, valós helyzeteket, eseményeket elemezzék ki és gyakorolják be azokkal a szereplőkkel, akik meg- és átélték azokat. Emeljék ki a kritikus pontokat, például, hogyan kezeljük a tolmácsokat. Fontos elsajátítani a tárgyalástechnikát, kinek milyen szerepe van benne, és végül a gyakorlat kiértékelése. Legyenek esettanulmányok, amelyekből levonhatjuk a megfelelő konzekvenciát. Emellett a központ által a területről összeállított kézikönyveket (Afganisztáni-, valamint Baghlan tartomány CIMIC-kézikönyv) a felkészítés során úgy tudnánk eredményesebben hasznosítani, ha kivonatolnánk az egyes állománykategóriák számára lényeges részeket.

Hogyan és mi alapján kerül kiválasztásra, hogy milyen projekteket valósít meg a kontingens?

Ahol mások a normák és az értékek, ott más dolgok fontosak. Igazából két csoportra oszthatnám a projekteket. Az egyik a CIMIC-projektek, amely a katonai műveleteket és a biztonságot támogatja. Ez elsősorban az MH PRT elfogadottságát növeli, és ami az irányelveknek megfelelően mindig a rászorulók igényeit, azaz valós igényeket elégit ki. A másik az újjáépítési projektek, ennek lényege, hogy a Baghlan tartomány öt éves tervében megfogalmazott nagyobb mérvű beruházások, például egészségügy, oktatás és infrastruktúra területén elősegítsék a társadalmi és a gazdasági rehabilitációt. Az egyik ilyen sikeres akciónk volt például „kiskerítés nagy lépés” című, amikor a magyar PRT, az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatala (USAID), valamint az afgán szülök közös erővel építették fel a khinjani lányiskola és a városi klinika elválasztó falát.

A PSYOPS, mint lélektani művelet, hogyan és milyen módon tudta segíteni az MH PRT eredményes munkáját?

Afganisztánban a hírek leggyorsabban a rádión keresztül jutnak el az emberekhez. Azonban, hogy mire is kíváncsiak az emberek azt több módon tudhatjuk meg. Készítettünk közvélemény-kutatást, felmérést, célcsoportelemzést, ezek mind az elfogadásunk növeléséhez biztosították az információt. A helyi médiával együttműködve sikerült eljuttatni üzeneteinket a lakosságnak, és egyben képet adni az MH PRT tevékenységéről. Tulajdonképpen egy pozitív kampányt folytattunk, amely arra irányult, hogy Afganisztán népe éljen békésen együtt a nemzetközi közösséggel és támogassa erőfeszítését, valamint jelenlétét. Azonban nemcsak kifelé kommunikáltunk, de technikai hátterünket felhasználva egy tábor-rádió működtetésével saját katonáinkat is hazai hírekkel és információval láttuk el.

Véleményem szerint a tájékoztatás az egyik legalapvetőbb feladat, hiszen a kontingensről és a magyar katonákról sugárzott képből mérheti le a helyi lakosság tevékenységünk fontosságát. Ennek sikerességéért pedig a CIMIC, PSYOPS és a szóvivő, e három szakterület együttműködése, és munkájuk összehangoltsága nagyban felelős.

Milyen tervei vannak, hogyan tovább?

Afganisztánban az idő nem számított, más dolgok voltak fontosak az emberek életében. Most azonban a család az első, akiknek mindennapi életritmusához próbálok visszaszokni. A kint tartózkodás ideje alatt éreztem, mennyi erőt ad a biztos családi és baráti háttér. A mindennapi beszélgetések nagyban hozzájárultak és könnyebbé tették, hogy megfelelően tudjak a feladataimra koncentrálni. Hogyan tovább? Nincs igazán idő a pihenésre. A közeljövőben védem doktori disszertációmat, mely szervesen kapcsolódik a szervezet békeműveleteihez. Lázasan készülődünk a néptánccsoporttal - amelynek már harmadik éve a tagja vagyok – a különböző hagyományőrző előadásokra. A munkához is hamarosan visszatérek, hiszen a napokban megtörtént a központparancsnoki átadás-átvétel, azaz. visszavettem azt a bizonyos virtuális stafétabotot.

Gazdagodott-e olyan élménnyel, amit sok év múltán majd az unokájának is elmesél?

Azt biztosan, hogy milyen fontosak az emberi értékek. Hogy hogyan sikerült a hónapok folyamán egybeforrt kontingenst kialakítani, a különböző szervezeti kultúrából érkezett állományokból. De azt is elmesélem majd, hogy a vezetés egységessége, a közös akarat és célkitűzés, valamint az emberi tényező a siker záloga.