Négy fiatal számára minden bizonnyal egy életre emlékezetes marad április 17-e, ezen napon ugyanis "körülöttük forgott az egész világ": szinte egy teljes katonai alakulat azzal foglalkozott, hogy megismerjék és elsajátítsák azokat az alapfogásokat, amelyek a közeljövőben akár az életüket is megmenthetik. Mégpedig Afganisztánban, ahová kettőjüknek lehetősége lesz kijutni a közeljövőben.

A Sláger Rádió Bumeráng című műsorában hangzott el a felhívás, hogy félelmet nem ismerő önként jelentkezők elkísérhetik Szekeres Imre honvédelmi minisztert közeljövőben esedékes afganisztáni útjára. Több száz e-mail érkezett a Boros Lajos, és Bochkor Gábor vezette szórakoztató reggeli műsorba. A Honvédelmi Minisztérium Kommunikációs és Toborzó Főosztályának munkatársai ezen jelentkezők közül választottak ki négyet, akiknek esélyük van az emlékezetes útra.
A résztvevők (Puskás Mariann, Babinszki Erika, Hermeci József és Szabó Zoltán) az elmúlt héten már megkapták a kiutazáshoz szükséges oltások egy részét. Április 17-én a szolnoki MH Ittebei Kiss József hadnagy helikopterbázisra látogattak el, hogy a műveleti területen, illetve egy katonai konvojban történő mozgásra, s az ott érvényes biztonsági rendszabályokra, elméletben és gyakorlatban is felkészítsék őket.
Sándor Zsolt ezredes, az MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj parancsnoka arról beszélt: minden, ami ma elhangzik roppant fontos, hiszen most van lehetőségük arra, hogy megtanulják mi a teendőjük, ha Afganisztánban bajba kerülnek.
– Higgyék el, nagyon komolyan kell venniük mindazt, amit most megpróbálunk önöknek megtanítani. Ha mindezeket betartják, akkor nem lesz semmiféle gond a kint tartózkodásuk ideje alatt – mondja az ezredes, hangsúlyozva, hogy mindaz, amit ma megtanulnak, az adott esetben az életüket is megmentheti.
Az első előadás a biztonsági rendszabályokról tájékoztatta az utazásra önként jelentkezett fiatalokat. Ezeket a rendszabályokat nemcsak Afganisztánban, hanem már a mai kiképzésen is maradéktalanul be kell tartani – hangsúlyozta Farkas Tibor főhadnagy. Az alakulat környezetvédelmi, munkavédelmi és biztonságtechnikai tisztje ezt követően a legfontosabb szabályokat ismertette: mindig azt kell csinálni, amit a katonák mondanak; soha nem szabad elhagyni a kijelölt utat; ékszerek, órák, piercingek viselése szigorúan tilos; az egyéni védőfelszereléseket kötelező használni.
Nagy Andrea Éva százados, HM Kommunikációs és Toborzó Főosztály munkatársa, az MH PRT első váltásának sajtótisztje, a helyi kulturális szokásokról tarotott előadást. A lányoknak mindenképpen hosszú ruházatot kell viselniük, s emellett legalább két kendőt is magukkal kell vinniük. Az egyiket – a homok ellen védekezve – célszerű a nyakukra, míg a másikat a fejükre kötni. Aztán néhány praktikus jó tanács is elhangzik: a napszemüvegét senki ne felejtse itthon, s az sem árt, ha a nadrág zsebében elrejtenek egy-két nedves frissítő kendőt. Ezzel ugyanis alkalomadtán kezet is lehet mosni, elkerülendő a különféle fertőzéseket.
– Figyelj csak, most éri majd őket az első sokk – mosolygott Sándor ezredes. S valóban, már nem annyira széles az arcokon a mosoly, mikor a zászlóalj katonái feladják a fiatalokra a tizenhét kilogramm súlyú repeszálló mellényt, s a Magyar Honvédségben rendszeresített rohamsisakot. Aztán szinte azonnal egy gépjárműbe parancsolják őket.
A felkészítés a szolnoki katonai repülőtér irányítótornya előtt folytatódott. Amíg ketten az Afganisztánban használt BTR–80/A típusú harcjárműbe való be-, és kiszállást gyakorolták a „négyes” másik két tagja a force protection drilleket gyakorolta. Gyakorolták, hogy mi a teendő, ha a katonai oszlop mellett pokolgép robban fel, illetve, ha fegyveresek megtámadják és folyamatosan lövik a konvojt.
Persze a teendőket nem is olyan egyszerű fejben tartani, ezért egy katona mindig mellettük volt, aki pontosan tudta, hogy az adott helyzetben mi a teendő. Ez így lesz Afganisztánban is.
Sulykolás. A katonai zsargonban így hívják, ha egy-egy mozzanatot a kiképzők az „unalomig” ismételnek el a katonákkal. Vagyis mindaddig gyakorolják, amíg a kiképzendő állomány ösztönösen nem tudja mi a teendő egy adott szituációban. A sulykolás fogalmát ezúttal a négy fiatal is megismerte, hiszen mindannyiukkal legalább négyszer-ötször elismételték, hogy mit kell tenniük, ha támadás éri őket. Autóból ki, futás, földre fekvés, futás, autóba szállás. És mindez a végtelenségig. Nem törődve a szemekbe csúszó sisakokkal, a betonon lehorzsolódott bőrrel és a szétszakadt farmernadrággal…
– Kicsi vagyok, ezért nehéz beszállnom a Mercedes terepjáróba. Nagyot kell lépnem. És először nagyon megijedtem, amikor a katonák kiabálni kezdtek velem. Főleg azért, mert minden olyan gyorsan történt – mondta Mariann, amikor néhány perc pihenőt engedélyez számukra Pécsvárady Szabolcs, a zászlóalj kiképzési részlegvezetője, a mai felkészítés sikeres lebonyolításáért felelős tiszt.
Erikát a rohamsisak zavarja a legjobban. Mint mondja, alig lát ki alóla, és folyamatosan verdesi a nyakát. De azért próbálja tenni mindazt, amit a katonák mondanak neki, nem adja fel. – A „földre” parancs után nagyon nehéz volt felállnom ebben a repeszálló mellényben. Nem irigylem azokat a katonákat, akik nap, mint nap, órákon keresztül viselik ezt az öltözéket – mondta.
A feladat végén József is liheg, ő sincs hozzászokva ehhez a fizikai terheléshez. De, mint mondja, „piszkosul” élvezi a helyzetet, nagyon örül, hogy jelentkezett a felhívásra, s most már még komolyabban gondolja, hogy szeretne kijutni Afganisztánba.
– Nekem mindez nem volt akkora újdonság. Hiszen, amikor tizenakárhány évvel ezelőtt sorkatona voltam, végeztünk hasonló feladatokat. Bár igaz, akkor nem volt rajtunk sem rohamsisak, sem pedig repeszálló mellény – árulta el Zoltán.
A gyakorlati felkészítés második felére megérkezik Szekeres Imre honvédelmi miniszter is. Természetes, hogy ő is azonnal „beöltözik”, s az önként jelentkezőkkel közösen hajtja végre a zászlóalj tisztjei által megszabott feladatokat. Persze, a tárca vezetőjének már nem jelentenek újdonságot az itt látott drillek, hiszen mostani afganisztáni útja lesz a negyedik – eddig a magyar tartományi újjáépítési csoport valamennyi váltását meglátogatta – s mindegyik utazás előtt részt kellett vennie hasonló kiképzéseken.
– Én emellett természetesen más jellegű tréningeken is részt vettem a korábbi kiutazások előtt. Így például megtanították, hogy mit kell tennem, ha épületekben, vagy éppen helikopteren tartózkodom. – mondta Szekeres Imre - Nem jelent túl nagy kockázatot a civilek kivitele, hiszen a mostani és az ehhez hasonló felkészüléseken valamennyien megtanulják azt, hogy mi a teendőjük egy-egy veszélyes szituációban.
Az önkéntesek is tisztában vannak, hogy a május elején esedékes utazásra csak ketten kísérhetik el a miniszter vezette hivatalos delegációt. Arra azonban egyelőre még nem gondolnak, hogy mi lesz, ha nem sikerül bekerülniük az utazók csoportjaiba. Természetes, hogy mindannyian szeretnének kijutni, így kissé félve várják április 29-ét, amikor sorsolás útján dől majd el, hogy ki lesz az a két szerencsés – egy fiú és egy lány – aki részt vehet a négy napos utazáson.