Így július utolsó hétvégéjén rendre tartalmas és lelket melengető pillanatokban bővelkedő rendezvényre kerül sor a likócsi laktanyában. Idén sorrendben a XVIII. találkozó került megrendezésre.
 Az együttlét híre még a kezdetekkor eljutott az ország minden pontjára. Azon évek óta részt vesznek az ezred jogelőd alakulatainak nyugállományú tisztjei, tiszthelyettesei és polgári alkalmazottai. A nemzedékek közötti jó kapcsolattartás bizonyítéka, hogy a jelenlegi aktív állomány is szép számmal képviseltette magát. A közösen eltöltött ebéd után a házigazdák nevében Varga László mérnök dandártábornok, parancsnok köszöntötte a szépkorúakat. Az idős embereket – élettapasztalatuknak, megszerzett életbölcsességüknek köszönhetően – minden társadalomban nagy megbecsülés övezi. Különösen kijár ez a mostani katona nyugdíjas nemzedéknek, hangsúlyozta üdvözlő beszédében Varga tábornok. Ők azok, akik felkészítettek bennünket a katonai életre, személyes példájukon keresztül mutatták meg nekünk, hogy miként kell ezt a hivatást jól végezni.
A beszédet követően Tömböl László mk. altábornagy, az Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka a mintegy 200 fő érdeklődőnek beszámolt az elmúlt egy év jelentősebb történéseiről, majd kötetlen beszélgetésen válaszolt a felmerült kérdésekre.
Ezután a Magyar Honvédség Művészegyüttesének szép és tartalmas műsora következett majd a kiállított technikai eszközöket tekinthették meg az érdeklődök. A szervezők kedves gesztusként a jogelőd alakulatok csapatzászlóit is kiállították az alakulótérre, ahol a végeláthatatlannak tűnő közös fényképezéseknek csak az égi áldás vetett véget. Az esti program egy jó hangulatú, anekdotákkal színesített vacsorával zárult.


„Márai Sándor: Az öregség

Látod, így jön majd az öregség, udvariasan.
Mint a lictor, mikor a halálhírt viszi a patríciusnak,
S bókol, amint átnyújtja a halálos iratot.
Nem dráma az öregség, ne félj. Egy napon hírt kapsz,
Ennyi az egész. Felnézel, a munkából és az életből,
Szórakozottan, s aztán kézségesen mondod:
„Igen, igen. Meg kell öregedni. Egy pillanat még,
valamit akartam... Mit is? Igen, élni. Tudom,
most már késő. Mehetünk.”