Csak nyugdíjasigazolványt jött készíteni Molnár József nyugállományú ezredes a Nyugat-magyarországi Hadkiegészítő Parancsnokság kaposvári toborzó és érdekvédelmi irodájába, ehelyett azonban közel egy órás személyes beszélgetés következett Fehér Gábor alezredes, irodavezetővel.

De kis is Molnár ezredes Úr? A januárban 80. születésnapját ünneplő Molnár János 1947-ben lépett katonai szolgálatba. A Honvéd Kossuth Akadémia elvégzését követően tiszthelyettes, majd 1951-től tisztként teljesít szolgálatot Szekszárdon, Kaposváron, Zalaegerszegen, Kiskőrösön. A lovak iránti szeretete és hozzáértése majdnem lovastisztté teszi, ehelyett azonban Pécsre, az I. önálló Bányász Zászlóalj 1. századának parancsnoka lesz. A fiatal hadnagy, aki 1955-től már két aranycsillagot viselhet a vállán. Majd elérkezik 1956 októbere és Molnár főhadnagyot a pécsi pártház őrzésével bízzák meg. Elmondásából kiderül, hogy a pártháznál sikerült elkerülni az atrocitásokat, fosztogatásokat, és bár minden döntését a kapott parancs határozta meg, katonai pályafutása a forradalom leverését követően véget ért, bár még vezette a zászlóalj felszámolását, a Tiszti Nyilatkozatot már nem írta alá. 1958-ban elsőfokon Kaposvári Katonai Bíróság, jogerősen pedig a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyva az elsőfokú ítéletet a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel bűntette miatt 1évi börtönre, valamint 1 évre állampolgári jogai gyakorlásától való eltiltásra, vagyona felének elkobzására, és lefokozásra, mint mellékbüntetésre ítélte. Molnár János ezt követően a civilek életét élte, feleségével két gyermekét nevelve. 1989-ben aztán rehabilitálták, és az utókor elismerve katonai pályafutását rendfokozatban is jóvátette a múlt bűnét, egyúttal tejes jogú nyugállományúra változtatva státusát.

Molnár József ezredes Úr pedig nyugállományúként éli békés családi életét. Gyermekei családot alapítottak, Ő pedig még mindig élénken érdeklődik a katonaélet történései iránt. A Magyar Honvéd előfizetőjeként naprakész információkkal rendelkezik az önkéntes haderő életéről, helyzetéről. A mai napig a szellemileg és fizikailag friss főtiszt leplezetlen érzelmekkel tekint az érdekvédelmi gyűjtőből előkerült korabeli igazolványképekre, majd a nyugdíjasigazolványhoz elővett képet veszi elő és megállapítja, hogy az ötven év rajta is meglátszik. Meglehet, bár a vele való beszélgetés ezt megcáfolja, de álljon itt ennek bizonyságául a múlt és a jelen fotográfiája, az olvasó pedig döntsön megítélése szerint.