Szentgyörgyi Dezső 1915-ben született Kőkúttapasztón. Elemi és polgári iskoláit Enyingen végezte. Alig volt 18 éves, amikor önként jelentkezett a Magyar Királyi Honvédségbe, és ezt követően kitűnővel végezte Székesfehérváron a kétéves repülőgép-vezetői iskolát. Első műszaki beosztásában parancsnokai hamar felfigyeltek rá, és intelligenciája, rátermettsége, valamint szilárd jelleme miatt alkalmasnak találták arra, hogy vadászrepülőgép-vezetőnek képezzék ki. Ezt az iskolát 1938-ban fejezte be, kiváló minősítéssel.

A II. világháborúban kiképzett harci pilótaként vett részt, a kárpátaljai hadműveletekben. Ekkor még az 1/2-es vadászszázadban teljesített szolgálatot. 1942 májusában már a legendás szolnoki 1/1-es "Darázs" század tagjaként került a keleti frontra. "Héja" és "Messerschmitt - 109"-es gépeken repült. Közel 18 hónapot töltött a hadműveleti területen, ahol a legeredményesebb vadászrepülővé nőtte ki magát, ugyanis 141 bevetésben vett részt, és 7 légi győzelmet aratott.

Pályája a szintén legendás "PUMA" században folytatódott, amelyet 1944-ben szerveztek a haza légterének védelmére. Mire véget ért a háború, addigra Szentgyörgyi Dezső több mint 300 bevetéssel és 33 légi győzelemmel büszkélkedhetett.

1945-ben hadifogságba esett. Egy évvel később a MASZOVLET-nél alkalmazták utasszállító gépek pilótájaként. Itt 1950-ig repült, Li-2-es típusú gépen.

Az ötvenes évek politikai viharai öt sem kímélték. Hűtlenség vádjával letartóztatták, börtönbe zárták. 1956 augusztusában szabadult.

Lelkierejének, szorgalmának és kitartásának köszönhetően került vissza a MALéV-hez. Tehetséges volt, értette a dolgát, így egyre feljebb jutott a ranglétrán. Az IL-14-es és IL-18-as típusok repülőkapitányaként a legjobb pilóták közé tartozott.

1971 augusztus 28-án a koppenhágai Kastrup repülőtere előtt, leszállási manőver végrehajtása közben gépe a tengerbe csapódott. A legendás pilótának három hete lett volna a nyugdíjig. A baleset oka a mai napig ismeretlen. Az az ember volt, akinek halála után nem az számít, hogy 55 évet élt, hanem az, hogy 5 millió kilométert repült. Pályája során mindvégig a szerénység, az egyszerűség, a segítőkészség, a magas szintű szakmai felkészültség és a bajtársiasság jellemezte.

Szentgyörgyi Dezső életének apró, és mégis fontos momentumait kell felidéznünk ahhoz, hogy tudjuk, ki is volt ő valójában.

Egyik ilyen momentum az, amikor a háború végén ott állt Ausztriában, és a világ bármely pontjára mehetett volna, mert elegendő tudása volt ahhoz, hogy a gazdag országok szívesen fogadják. ő azonban hazajött, mert hitte, hogy itt a helye.

A MASZOVLET-hez történő jelentkezése során először elutasították. A szovjet vezető azonban ragaszkodott hozzá, annak ellenére, hogy tisztában volt azzal, miszerint Szentgyörgyi 27 szovjet gépet lőtt le. Tudta jól, hogy ez az ember nem fasiszta, hanem kiváló pilóta.

A háború összes résztvevője tisztelte őt. A magyarázat egyszerű. EMBER volt, csupa nagybetűvel. Amikor egy légi harc során az angol Mustang nem tudott visszalőni, Szentgyörgyi intett neki: menj! úgy gondolkodott, hogy a háború két dologról szól: egyrészt meg kell védeni a hazát, másrészt aki először lő, az marad életben. Namármost: aki nem tud lőni, az ott és akkor aligha lehet veszélyes, de ellenség végképp nem.

Bátorsága már-már hátborzongató volt. A háborúban a PUMA ezred néhány napig a Wiener Neustadti repülőtéren állomásozott. Fabarakkban laktak, a gépek álltak a bokszokban. Egy napon Szentgyörgyi Dezső palacsintasütéshez készülődött. Csakhogy jött a légitámadás. Mindenki szaladt, a bajtársak fedezékbe vonultak. Húsz perc alatt elvonultak a "látogatók", a fiúk meg visszaballagtak a barakkba. Legnagyobb megdöbbenésükre Szentgyörgyi fütyörészve dobálta a palacsintákat, és még ahhoz is volt kedve, hogy közben nevetve ugrassa a bajtársakat. Az egész háború alatt semmi nem fogott rajta. A sors furcsa iróniája egész élete, hiszen épségben végigküzdötte a háborút, túlélte a politikai üldöztetéseket, tevékenyen vette ki részét a magyar polgári repülés fejlesztésében, de nyugdíját már nem érhette meg.

"Vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencse" - szólt és szól ma is a PUMA század jelmondata, ami Szentgyörgyi Dezső egész pályáját, életét jellemezte.