Műszaki emlékpark Szentesen

2005.05.11.

Emléket állítani mindig dicséretre méltó, nemes cselekedetnek számít. Megnyugvást jelent az emléket állító számára, hiszen olyan dologról gondoskodik cselekedetével, amely már nincs vagy feledésbe merülhetne a generációk elmúlása során. Emléket állítunk most mi is, emléket, amely nem engedi elfeledtetni velünk műszaki elődeink dicső tetteit, történelmét, hagyományait és nem utolsósorban tanításait.

Honnan indultunk, és hol tartunk most?

A csapatok harcának műszaki biztosítása egyidős a fegyveres küzdelemmel, vele együtt fejlődött. A háborúk során a hadviselő felek tevékenységét számtalan természetes és mesterséges akadály gátolta, amelyeket saját erőikkel, eszközeikkel nem tudtak leküzdeni, ezért szükségessé vált szakképzett erők létrehozása.

Az ókori hadseregek közül a legfejlettebb műszaki erőkkel a római hadsereg rendelkezett, akik utakat, hidakat építettek, erősítettek meg vagy javítottak, és feladatukat képezte a határok és táborok megerősítése is.

A műszaki biztosítás, ezzel együtt a műszakiak jelentőségét elsőként Franciaországban, majd Oroszországban ismerték fel a 17. században, amikor is létrehozták az első szervezetszerű műszaki csapatokat (aknász, árkász, utász, hidász alegységek). Magyar vonatkozásban önálló, szervezetszerű műszaki csapatokról csak 1868-tól beszélhetünk, annak ellenére, hogy alakulataikat már a megelőző korszak császári hadseregében létrehozták.

A fegyverek, harceljárások fejlődése újabb és újabb változásokat eredményezett a műszaki csapatok alkalmazásában. Az első világháború időszakában a régi klasszikus műszaki biztosítási feladatok (út- és hídépítés, folyóátkelés, erődítés stb.) új tartalommal bővültek, és számtalan új műszaki feladat is megjelent (vasútépítés, -helyreállítás, -rombolás, drótkötélpálya-építés, vízellátás, műszaki zárás, átjárónyitás, álcázás stb.). Ekkor kezdték szélesebb körben alkalmazni a különféle technikai eszközöket egy-egy speciális műszaki feladat megoldására (árokásó, famegmunkáló, kotró-, betonkeverő gép, hegesztő, lángvágó stb.).

A II. világháború folyamán megjelent hatalmas mennyiségű harci technika, a hadműveletek méretei és dinamikája szükségessé tette a műszaki csapatok erejének, eszközeinek addig nem látott méretű fejlesztését. Új műszaki alegységeket hoztak létre (műszaki felderítő, rohamutász, aknakutató, akadályelhárító, stb.), és korszerű gépekkel, műszaki felszerelésekkel, illetve műszaki harcanyagokkal látták el őket (aknakutató, átjárónyitó eszközök, állásépítő gépek, aknák, álcázóeszközök, stb.). Ugyancsak ezen időszakban jelentek meg a műszaki alegységekből létrehozott ideiglenes (mozgásbiztosító osztag, akadályelhárító, átjárónyitó alcsoport) és állandó (mozgó záróosztag) harcrendi, hadműveleti elemek.

A második világháború után a csapatok harci lehetőségeinek bővülése, a mobilitás növekedése és a tömegpusztító fegyverek rendszerbe állítása ismét nehéz feladat elé állította a műszaki csapatokat. A műszaki biztosítás feladatai bonyolultabbá, míg a végrehajtásukra rendelkezésre álló idő rövidebbé vált. Új feladatként jelentkezett a műszaki csapatok számára a tömegpusztító fegyverekkel mért csapások következményeinek felszámolásában való részvétel.

Az új kihívásnak a műszaki csapatok csak a korszerű, nagy mozgékonyságú, teljesítőképességű, önjáró műszaki technikai eszközök és harcanyagok rendszerbe állítása után tudtak megfelelni.

A 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Dandár műszaki emlékpark létesítésével állít emléket mindazon volt műszaki alakulat, csapat számára, akik egykoron hírnevet szereztek, szakembereket képeztek, jelentős szerepet vállaltak az ország újjáépítésében a háborúkat követően, a polgári életben is alkalmazott technikai újításokat vezettek be, és mindig elsőként jelentek meg a bajban, katasztrófák, veszélyes feladatok helyszínén, hogy segítsenek.

Emléket állítunk a mai kor műszaki hősei számára is, akik nemcsak itthon, határainkon belül, hanem külföldön, nemzetközi misszió kötelékében dolgoztak azon, hogy a műveleti területen kialakult válság, konfliktus mielőbb véget érjen, a lerombolt hidak, utak újjáépülve szolgálják a mielőbbi békés életet.

Emlékeztessenek bennünket a műszaki emlékpark emléktáblái azon elődeinkre, akik mindig a társadalom megbecsülését élvezhették, hisz tevékenységük látványos, hasznos, többnyire a civil lakosságban is szimpátiát, megbecsülést kiváltó volt.

Akikre emlékezünk:

101. Vasútépítő Ezred
101. Hidászzászlóalj
MN 2348, Szentes
MN 5581, Orosháza
MN 2826, Csongrád
MN 4975, Szentes
2. Reptérépítő Zászlóalj, Szolnok
Honvéd Folyami Flottilla
1. Honvéd Tűzszerész- és Aknakutató Zászlóalj
301. Gáspár András Műszaki Mentőezred
18. Báró Nádasdy Ferenc Műszaki Ezred
37. II. Rákóczi Ferenc Pontonos Hidászezred, Ercsi
76. Türr István Műszaki Ezred, Baja
87. Szentes Műszaki Technikai Ezred
60. Szeged Műszaki Dandár
Magyar Műszaki Kontingens

A műszaki emlékparkról

Az emlékparkot Kovács István dandártábornok elképzelései, valamint Kaszanyi Sándor őrnagy terve alapján az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Dandár állomáshelyén, a szentesi Damjanich laktanya alakulóterén, az emelvény közelében mintegy 50 négyzetméteres területen alakították ki. A kivitelezést Tokovics Attila őrnagy vezetésével a HADÉP Kft. szakmunkásai végezték. Az emlékparkban elhelyezett faragott emléktáblákat, valamint a központi emlékoszlopot Simmer Sándor csongrádi fafaragómester készítette.

Az emlékpark elemei

A) II. Rákóczi Ferenc faragott portréját, valamint az emblémával nem rendelkező egykori műszaki alakulatok felsorolását tartalmazó emlékoszlop, amely egy terméskőhalom tetejéből emelkedik ki. A terméskőhalom oldalában, az emlékpark középpontja felé eső irányban a vasútépítő dandár mint első műszaki alakulat emléktáblája látható.

B) Faragott emléktáblák (egykori műszaki alakulatok emblémái) az emlékpark jobb és bal oldalán, a térburkolat szegélyén kívül elhelyezve, amelyek egykori, saját emblémával rendelkező műszaki alakulatok szimbólumait ábrázolják.

C) Vörös szegélykővel szegélyezett, díszburkolattal ellátott, utászlapátfejet formázó dísztér.